|
Azok
a ’60-as évek!
Jó a zenekar neve. Bár a Deltából szerintem csak Laca
volt jelen.
A „begyülekezés” az MMK terembe már nosztalgikus
izgalmakat kelthetett. Ami ott volt, inkább a 60’-as évek vége – már elnézést
hölgyeim. No és ami még ott volt: a fesztelenség. A 60’-as évekből. (Lassan
hihetetlen.)
Hozzá járult ehhez a zenekar (természetesen) a
repertoárjával. A zene mindenek fölött.
Ennek rendelte alá magát a „társulat”.
Mi is volt ez?
Egy olyan értelmezése a korabéli zenének, ami
sikeresen fölkeltette az illúziót, hogy valaha volt ilyesmi. Együtt
hallgattuk.
Széles Miki a Ginsberg-Kerouac esszenciába hajlott
alakjával még sokszor ki is vonta azt a lényeget, ami a zenekar által
előadott szám sajátja volt, de meg kellett feszülnie sokszor a helyes hangnemért.
Miki lecövekelt egy pózban és az embernek az az érzése támadt, ha egy tornádó
söpörne végig a termen egyedül Széles Miki maradna mozdulatlanul a helyén,
hajlott alakjával. Figyelemre méltó éneklési kísérletei is voltak.
A billentyűkön jeleskedő Szennay általában nem kapott
elég hangerőt az érvényesüléshez, de hősiesen kitartott, amit honorált is az
olyan szám, mint a „Felkelő nap háza”. Erről a számról azt kell tudni, hogy
akkoriban kötelező tananyag volt a gitár leckékben az „Égilovas”-sal együtt.
Ez volt a második szám, amit mindenki meg akart taulni... Az akkordbontással
együtt aztán sokaknak el is vette a kedvét a további gitártanulástól. Az
égilovasról még annyit kell tudni, hogy azt a csajok is „tanulták”, és a
gitárnyakfogásukról perspektivikusan lehetett ábrándozni – általában
fölöslegesen.
Andrádi sokat mutatott a szóló gitáron. Teljesen
hitelesen keltette azt az érzést, hogy kiváló számokat hallgatunk. Még a
gerjesztést is bemutatta, ami korabeli technikai újítás volt és bizonyos
zenekarok, ill. zenészek tudatosan kiaknázták (sikeresen) ezt a technikai
zavart. (Még a gimiben – Kalocsán – nekünk úgy megszólalt egy hangfal, hogy
be sem volt sehova dugva, annyira gerjedt a cucc. Babay tanár urat le is
hívtuk a díszterembe, nézze már meg a „fizikát”.) Nem csak a rock számokban
mozogtak technikásan az ujjai, hanem a műsoron lévő két rock&roll számban
is!
Katona Gyuri nem kapott akkora szerepet, amekkora a
gitártudása (nem is gitározott, amit remélhetőleg „behoz” a zenekar,
legközelebb…), most inkább a ritmus szekciót erősítette.
Gyika a dobon könnyedén hozta a rock standardokat,
amelyek az adott korban jelentős újításoknak számítottak a szalonzenéhez
képest és az előadott számok sorában nem is egyszerűek… Gyika dobszerkóját
bárki megcsodálhatja a fészbúkján…
Vácilacáról azt lehet elmondani, hogy „hátán vitte” a
zenekert – nem hiába került a montázsom közepébe. Most basszusgitáron
játszott és kiválóan énekelt. Elég sok mindent tudok csinálni a zenében és
különböző hangszereken, momentán basszus gitározni nem tudok, mellette még
énekelni is különösen nem. Szabad vele próbálkozni, nem könnyű. Laca
különböző stílusokat is bemutatott, mellette vokálozott, amikor kellett,
igazította a ritmust, behangolt.
Felhőtlen este volt a közönségnek, amelynek minden
percét meg kell becsülni!!!
drps
|
hérosz
