Voltam a Delta koncerten természetesen, ha már Gyika meghívott. Akartam is menni az előző alatt épp Görögországban lubickoltam, nem értem volna oda időben, csak ha éjfélkor indulok.
A kaptár érdekes. Egy barátommal voltam, aki hajdani zenekarunknak volt oszlopos tagja. Tehát a kaptárba az utca szintről lefele megyünk, lényegében a Duna étterem alatti pince lehet. Azt mondta Dini, hogy ez olyan, mint a hatvanas években, amikoris egy pincében volt a „próbahelyünk", és ahol Egér a Honti igriceken dobolt, hogy ne legyen túl hangos. (A pince a Bocskai utca elején van.)
Tényleg olyan, csak ki van festve. A pult elég tágas és a hölgyek majdnem tudják az árakat, mert az első kör sörnél annyit fizettem, hogy mondtam is Dininek: hülye vagyok én az adlidiba járni sörért, amikor itt olcsóbb? Aztán a következő körnél korrigáltuk a cehhet, akkor már nem is volt olyan szép a leányzó fekvése. De mondjuk a fekvést nem láttam.
Szóval: koncert. Annyit elöljáróba, hogy olyan saját cuccos volt (későbbi beszélgetésen megtudtam, hogy tényleg az, és jobb, mint amin a MMK-ban játszottak) és a pince akusztikája jobb, mint az MMK-é. Levegő kevés, hely szűk, ha sokan vannak, de hol nem?
Nyitószám, bevezető szám, fölhozó-szám minden, ami kell, döglesztő. Most már látszik, hogy a repertoár a hardrock előzményeiből verbuválódik, és jó. Emlékszem döngettük ezeket a számokat és most is csak elcsodálkozom, hogy micsoda jó számokat fabrikáltak az akkori fiatalok (akik „semmirekellők" voltak, csak úgy mint a „maiak", azonban mára már befizették az összes létező járulékot, vitték az országot a hátukon és már javarészt nyugdíjasok.)
Na igen, a közönség. Nyíltan szórakozni vágyó közönség és nem csupán csak az idősebb korosztályból hölgyek urak. Egy részük, főképp a koncert vége felé elkezdett táncolni, mert nem bírták ki. Többen közülük sok-sok év után találkoznak ismét és boldogok abban a találkozásban, ami nem jelent semmi függőséget. Mit akkor régen.
Meg kell állapítani: Vácilaca viszi a hátán a zenekart, basorázik, énekel, (a sforzandokat is tudja) szervez és nagyon jó megvilágításban volt a színpadon, ami nem mondható el mindenkiről. Pl. Andrádi a produkciójához képest is többet villanthatn, mert egy szóló gitáros a testével is játszik Ő nem, de az ujjaival igen és az jó. Sőt nagyon előnyös. Még nagyon az este elején volt fölvezető szám a Felkelőnap háza a nagy Animals. Azt hiszem Szennai jól nyomta az Alan Price rutinokat és most hallani is lehetett, nem úgy, mint az MMK-ban. Széles Miki meg elénekelte de most nem volt olyan egyéni, mint a bemutatkozó koncerten, mintha vett volna vissza a szórt stílusából. Na, ja. Olyan hangja nem lesz már soha sem, mint a Burdonnak volt (nem is volt sohasem de már Bordonnak sincs). Ezért szabad nekiesni egy számnak pl. O'connor Sinead is énekli a The House of the Rising Sun-t, tessék meghallgatni, hogy mit csinált a számból. Szóval, nem egyszerű! Lényeg, mintha Széles Miki fegyelmeződne, de nem válik javára, jó volt Ő olyan tüskésen-szakadtan, ahogy az újraéledéskor szerepelt. Ha Lacárol azt mondjuk, hogy fölhozta magát énekben, akkor ugyan ezt mondhatjuk Gyikáról is, pedig nem egyszerű ebben a korban. Különösen nem egy dobosnak, ami nagyon nagy részben „fizikai munka!!!" A dobbal ott kell lenni, nem lehet lazítani a „kiállás" kevés. Tehát: aki nem veri végig a dobot egész este, az államtitkárnak ugyan elmehet, de zenekarba nem.
Katona Gyuriról azt gondoltam, hogy jó lenne, ha gitározna. Most ez megtörtént, teltebb lett minden és Gyuri nagyon határozottan vokálozik, és hozza nagyon rutinosan a quintváltós obligátot. Azt is el kell mondani, hogy Széles Miki nagyon bátran herflzik. Ez látszólag nagyon könnyű dolog, de tudni kell, hogy a szájherfli harmóniái dúrok és mollt inkább csak úgy lehet kifújni, ha az alap moll akkord két olyan hangját fújjuk ki, ami passzol, de ezt meg is kell tudni csinálni. Amikor nincs semmi dolga, nem kellene elöl maradnia talán.
Még valamit a közönségről: nagyon szívmelengető, hogy támogatólag ott van a család. Ilyen is van ám!!! Utólag a fotókat nézegetve: a világítás teljes megfelelő volt a retro koncerthez.
Aztán, ahogy ott ültünk a koncert után Széles Mikivel, Gyíkával, Lacával beszélgetvén egyszer csak félkettő lett. Ekkor már úgy éreztük ideje hazamenni. Úgy is lett.
Sziasztok! Tutaj! Nagyon jó volt olvasni a tudósításodat. Köszönet érte. Én nem tudtam elmenni, most meg az október 15-ire szeretnék elmenni, de sajnos úgy néz ki,hogy kezdődő influenzám addigra tör fel belőlem. A rohadt életbe, ma reggel kezdődött. Alig élek. Ha sikerül kilábalnom, akkor persze én is megyek. Remélem, találkozunk, Tutka! Még egyszer köszi a tudósítást.
Köszönet érte. Én nem tudtam elmenni, most meg az október 15-ire szeretnék elmenni, de sajnos úgy néz ki,hogy kezdődő influenzám addigra tör fel belőlem. A rohadt életbe, ma reggel kezdődött. Alig élek. Ha sikerül kilábalnom, akkor persze én is megyek.