DELTA Rock Band

Dusnoki koncert után

Delta — Wed, 24 Aug 2011 14:02:09 GMT

Történt, abban az időben amikor rockerként tengettem az életemet , adonyi barátom ,Potyó, a dobosunk szólt - nősül a szomszédja.
-Na, és? -érdeklődtem, tompán
-Mi közöm ehhez.?
- Annyi, hogy meghívott benneteket is a vacsorára. Homokmégyen lesz az esküvő, egy köpésre Dusnoktól, ahol a hétvégén dübörgünk- győzködött a legény. Aztán átjött a szomszédja is- a vőlegény, aki rendes srác volt, de két olyan elálló füllel,hogy csodaszámba ment a nősülése. Aztán megláttuk a menyasszonyt is és már értettük a kölcsönös vonzalmat.. Hölgyekről, jót vagy semmit, de ez nagyon kemény volt. Nem ecsetelném, mert az ecset szőre is felállt volna a látványtól!
Mindamellett, tele önbizalommal gardírozta jövendőbelijét,akit ezek után - nem is láttunk csúnyának. Bólintottunk az invitálásra és el is feledkeztünk róla , mikor menetközben a zenekari Barkasz-ban nem figyelmeztet Potyó - éjfél után lakodalom!
Hű a szentségit, ajándékot nem vettünk! Nem baj, nyugtatott, majd lakodalom után leitatjuk rendesen az új embert és rendben lesz a barátság. Lementünk Dusnokra, ahol hatalmasat szóltunk, közben kiderült, az igazgató, büfés, mindenes srác, a fehérvári Alba Regia bárjában a Helikon zenekarban zenélt és csak némi vámproblémák miatt nem Kuwaitban fújta a szaxit, hanem a dusnoki éjszakába. Nagyszerű zenész volt sokszor elmentünk a bulijaikba. Jól megitatott bennünket és mire a lakodalomba mentünk, már nem voltunk nagyon szomjasak. Sőt, az egyik road (pakoló fiú) még a gömbölyű talpú cipőjét is felvette, mert eléggé nehezen állt meg a lábán...Be sem akartak engedni bennünket-„hosszú hajú huligányok” beszélték a egymás közt a népek, de jött a vőlegény,
- Józsi bátyám, erissze be ezeket! A vendégeim! A szezám kitárult és ott álltunk az aulában öten, kócosan, leizzadva, mosolyogva a rumtól de hát - vendégek voltunk.
- Józsi bátyám, itassa meg üket!
És Józsi bátyám megitatott minket. Elővett egy üveg Lóbányai homályost és elosztotta öt felé! Egy-egy deci mindenkinek…Megkövülten néztünk a pohárra - ezt mind nekünk? De, megkínált az öreg, ebben baj nem volt! Lehet, spórolós volt, vagy úgy gondolta, kár belénk az ital? Ezt már Colombo sem derítené ki, pedig az aztán mindent megoldott!,. Szíves invitálással, bekísértek a nagyterembe, ahol az adonyi sváb fúvósok nyomták a "talpalávalót", vagy ezer wattal.
A vőlegény tüsténkedett, felállított néhány elkényelmesedett vendéget-hajnalra már a vendégek legtöbbje, bevette a homokmégyi kaparóst és elpilledtek. Kurjantott egyet-
- - Bözsi néném, hozzon már a művész uraknak, egy kis vacsorát. Bözsi néni feltápászkodott, tán a lába fájt a sok tánctól, vagy sajnálta a kaját , vagy csak ránk nézett és elment a kedve a lagzitól,de Jolánkával kihozták a levest. Ez olyan áttetsző volt, mint mikor itatják az ökröket, a barom nem találja helyét a vízben és forgolódik össze – vissza, felverve az iszapot. Nem volt se meleg, se hideg, olyan semmilyen volt. Utána hozták a hurkát. Csipetke barátom, aki nagy gourmet, meg is jegyezte
- - B…..sszátok meg, ilyen csomagolásban, a kínaiak sem láttak még a rizst. Felvágtuk a hurkát és kipergett a rizs belőle… szemenként kellett összeszedni. .Hát, mondanom sem kell, nem volt Michelin plakkettás a főszakács. Lehet, a hurka neve az volt, homokmégyi pergetett rizs.
Ettünk, ittunk, közben, elmentünk a királyi váróba, támasztottuk a fejünkkel a pissoar fölötti falat,szóval jól éreztük magunkat. mikor Boda Peti ,- Ákos barátunk öccse, aki alkalmi zenészként kisegített minket- meg szólal, viccelődve,
- Ez ám, a lakodalom! Ettünk ,ittunk és most megb...uk a menyasszonyt! Ez olyan szó, amely a zenészek közt, mindennapi szóösszetétel de, Homokmégyen ,a lakodalmas háznál, sötétben, a WC-ben?! Ilyenkor a bicska, zsebbeni helyzetében is magától kinyílik. Elröhhintettük magunkat cinkosan, aztán csak halljuk!
- Azt az egyet már, hagyjátok meg nekem! - szólt csendesen a mögöttünk ácsorgó új ember... Puff neki, ekkora barmokat! Szerencsére, barátinak vette a kezdeményezést és nem volt kíváncsi a bicskájával, hogy leért-e a rizs a gyomrunkba! Aztán, mielőtt hirtelen elterjedt volna a szóbeszéd, lóra kaptunk és beugorva a Barkas-ba, hosszan vertük fel- Homokmégy porát.

Később, berúgattuk az újembert, annak rendje és módja szerint és megígértük, nem bántjuk asszonyát. Ezt örömmel vette és három vitorlafülű fiúval szaporította a hadra fogható egyedek számát…

A képek, nem ott készültek! Még csak, az kellett volna!
A lakodalmas , disznótoros oldalról vettem a zenekar az..valódi. a többi,.meg igaz!

Merengés a régi szép időkról

Delta — Wed, 24 Aug 2011 13:52:09 GMT

A BARTÓK !...

Dolgozom, tehát ráérek.
Jimi Hendrix-t hallgatok..Az előbb sikerült Electric Lady Land-et abszolválni.Varázslatos zene.Tán 68-as a kiadás ...döbbenet mennyire új -még negyven év után is . Nem tudom hányadszor hallgatom ,de mindig feldob. Ereje van a zenéjének.
67-től Deltával a dunaújvárosi Bartókban nyomultunk hétről -hétre.Nagy kultúrház most már inkább szinház..
Vagy 4-500 ember szorult az aulába ahol dübörögtünk, vasárnap délután négytől-nyolcig. A zene után aztán.mintegy levezetés képen a szinháztermet kinyították és filmeket vetítettek tíz-ig Remek ötlet volt ez Gerendás Banditól, aki nép-művelőként egyengette az útunkat Ha nem lett volna a vetítés, tán hazáig énekeltek, kurjongattak volna a srácok. Így aztán a sötét teremben lecsendesedtek az indulatok és ahogy szokott lenni, itt volt hely az igazi megtalálásának is!.. Volt egy ragyogó gitárosunk 68-ban Simon Gabi.,...ontotta magából a Hendrix nótákat,úgy mint azóta sem senki. Kivételes érzéke volt ehhez a zenéhez, persze Jeff Beck és Clapton sem okozott gondot neki.
69 lehetett? Vonattal mentünk Paksra zenélni, mert pénz, akkor még nem volt mikrobuszra.Vagy két-háromszáz szurkoló gyerek jött velünk a járaton..Azóta sem volt ilyen nagy forgalma a Magyar Állam-vasutaknak paksi relációban. Ez sok fiú és lány mind mind virágmintás ingben,vagy trikóban -Hendrix és Cream arcképével díszítve feszített.Vitték a szerelést , hangfalakat, gitárokat a paksi állomásról a konzerv gyár étterméig. Szépen sorban, a hangszerekre vigyázva. Paks az utcára tódult Ezek huligánok ? -érdeklődött egy fejkendős hetvenes .A sorból egy mély hang kontrázott... Nem mutter! Ezek hippik!..Gondolom, ez kielégítette az érdeklődését. A buli óriási volt!
A gitárok hasítottak, a harmonika visított,a dob és a basszus pedig szívet kiütve dübörgött .
A tömeg a földöt fekve ütötte a ritmust - I can't get no !- paksiak, dunaújvárosiak ,szekszárdiak.faddiak mámorosan.
Hazafelé a vonaton dúlt a szerelem!. A kalauz látva ,milyen nehezen találtatnak meg a zsebek, jegyek, legyintett és már Pakson befejezte a lyukasztást.
Hihetetlen hangulat volt!
Semmi erőszak,.semmi verekedés csak éltünk és szerettünk. Érdek nélkül, kockázat nélkül.
Otthon a rendőrség, már várta a vonatot..... Akinél személyi nem volt azt bevitték, hátha osztály-ellenség vagy mi a fene,ha már igazolvány nélkül .leledzik .A hosszabb hajúakat megnyírták a trikókat elvették és másnap Novák Pistit és Rozsnyai Sanyit a két elkövető grafikust kihallgatásra becipelték a Yardra.
A zenekart nem bántották..akkor... aztán... 69 szilvesztere után nálunk is befejeződött a reform..úgy kirúgtak bennünket , hogy füstölt a talpunk alatt az utca..
Számunkra befejeződött a liberalizmus és az mechanizmus..és a Bartók....de nem a zene!
Tavaly összejöttünk egy kis nosztalgiázásra egy kis örömzenét csinálni..Ott volt Simon Gabi és újból elvarázsolt bennümket..szinte sírt a gitár a kezében...ha egyszer... még sikerül amit szeretnénk..- remélem nem csak nekünk varázsol..
Mindenkinek

Dübörgés utáni csend...

Delta — Sat, 06 Aug 2011 06:22:55 GMT

Szóval megtörtént !!

Már elfelejtettem, milyen nehéz szakma a rock szakma. Ötven méterről hordani az erősítőket, dobokat. ez olyan nehéz mint a bányász élet.. csak ott a bányászt viszik a szénhez...nem a szenet a bányászhoz..
Felpakolunk a színpadra. Nehezen megy kicsit kicsi... Lehetett volna szájharmonika triót csinálni, akkor jobban elfértünk volna.. na, meg el is terebélyesedtünk.. megnőtt a "tekintéjünk" már ami a pocakot illeti. Beállítás, mikrofon próba..Na, nem is lesz olyan rossz! Rohanás haza, egy kis hidegvíz csapkodása hab testemre és üdén "kívánatosan" megérkezés a tett színhelyére, az MMK zenetermébe. Lassan gyűlik, a nép... Hippik, régi csibészek és csibésznők, megkorosodott, megokosodott rockerek, örömmel lapogatják egymás hátát. Gyűlik lassan a nép... háromnegyed hétkor a szervező száján apró rángások kezdenek indulni..- Mi lesz itt!.. kevés ez az ember... aztán hétre megindul a népvándorlás .. Özönlenek az érdeklődők fiatalok , fiatalabbak, gyerekek. Csinos anyukák elhozták őket - Nézzétek! Nagyapátok erre bulizott.Most is itt van! Kiabálja hogy,
- Azt játszátok! "kiviszem a lovam"!/Gimmy some loving.../
Belecsapunk a húrokba, régóta a kedvenc nyitó számunkkal a Yardbirds, Nazz are Blue-val! Visít a gitár, többen feljajdulnak és megindul mozgás, az összenézés - Ez igen! ....de jó nóta volt ez is! Miki az énekes , csendesen vackol be a mikrofonja mögött - ebben a számban nincs dolga. Nagy ováció a szám végén, pedig volt benne egykét apróbb hiba, de úgy látom ma nem tudunk rontani, ennek a közönségnek különösen nem. Aztán a Paranoid a Back Sabbathtól és Miki kiengedheti a hangját . ki is engedi..a nézők nagy tapssal honorálják.. Ő mikrofon cserét kér.. egy jobbat egy hangosabbat egy biztosabbat..hosszú idő óta beteg ,egyre lassabban mozog, de nélküle nem lehetett volna ezt a bulit megcsinálni. Több mint egy éves próba, után ami annyi energiát kivett belőle.. Őt ebből nem lehet kihagyni. Ez már tényleg a hattyúdal.. az utolsó erőfeszítések, ezt már a szeretet hozza ki belőle. Elénekli a számokat mozdulatlanul, csak egy mosollyal a szája szegletében díjazva a tapsokat.
Jönnek a nóták egymás után... a hangulat fokozódik , bár azt hittük elég hangosak leszünk, kiderül a sok ember elnyeli a hangot... Szünetben, alig bírunk kimenni a büfébe , mindenki ölelget... jaj de jó, mikor lesz a következő?
Levegőhöz jutok, - Majd gyerekek, ez afféle kísérlet... Tudunk-e még?.. kellünk-e még?...
Kezdődik a második rész! Free - All Right Now.. Miki repeszti a füleket! Gyurika a csapat Benjaminja../csak ötvennyolc éves/ remek technikával kezeli a gitárt! Gitárt oktat és a jazzt hanyagolva, most vissza a gyökerekhez - ad a húroknak. ott van minden a helyén, amit játszani kell.. Őt nem zavarja senki, semmi, sőt tőle szokatlan módon még egykét oldallépést is tesz ..hiába, a hangulat őt is magával ragadta.Gyika a dobos kopácsol rendesen mindenféle csínyekkel felszerelve, alig látszik ki a dobok közül..Hogy ott van, csak onnan tudjuk, hogy üt mint a "bolondóra". Én már nehezen állok, így feleségem vasaló székét préselem magam alatt..Mint az ős magyarok, nyereg alatt puhítom a...Feri az billentyűs.. aki egész életében tánczenét játszott..most érzi először, mit is jelent rockzenét játszani.. Itt nem az udvarias tapsok dívnak, itt a bekiabálás sikítozás megy ..Tetszik neki a dolog, mert vidáman ugrál le-föl a székéről ..Katona Gyuri a régi gitáros cimbora, most gitár nélkül vadítja az amúgy is lelkes közönséget - Your really got me -a Kinks-től..Némi csendben ..elbúcsúzunk a nemrég elment zenész társainktól, barátoktól- Torontáli Pistitől, Szőcs Misitől, Katona Lacitól, Mikus Feritől,..Szőke cigánytól- akinek soha nem tudtam meg az igazi nevét! Aztán újra belecsapunk a húrok közé!....Néhányan táncolni próbálnak..bár, nincs elég hely..Lassan az utolsó számokat jönnek,.. de nem akarják, hogy abbahagyjuk..Még három ráadás szám aztán,... vége!..Dől a víz rólunk..és a régi haverok vastapssal búcsúznak.. Szép volt fiúk!.. Szép volt fiúk.! Szép volt Miki...Szép volt Miki!
És Miki..... Joe Cocker helyi reinkarnációja,a korlátozott mozgáskordinációjával áll, és nézi az őt éltetőket...Nem tudom, mi járhat a fejében,..nem látom a szemét...csak azt, hogy nagy- nagy szeretet ömlik rá... Mindenki kiabál!....csak egy hívatlan van a teremben ..az a kurva Parkinson... aki ott űl a nyakában.. és nyomja Őt lefelé...

Ps.
Hát megtörtént!... kicsit visszafiatalodtunk a hatvanas évekbe, ..Amikor,....Emlékszel mi volt akkor? Tudod! Amikor a....
Hm!
Köszönjük nektek srácok, lányok, sokat kaptunk tőletek! Akkor is, ma is!
..Gyertek máskor is!

Esti dübörgés...

Delta — Sat, 06 Aug 2011 06:12:04 GMT

Ma este dübörgünk...

Régen volt ilyen, ezzel a csapattal még sohasem így együtt, de dübörgünk... Utoljára... huszonhét évvel ezelőtt játszottunk rockot, mikor még legkisebb lányom a idilli pózban, az anyja hasában hallgatta végig a már akkor is öregfiúk rock buliját..Akkor voltunk harmincöt évesek... Úr isten, de elszaladt ez a pár év..Most voltam katona egykét éve..aztán ha utánaszámolok több mint negyven éve hogy bevonultam. Hát az idő reszelője engem is lesarkított egy kicsit..A nagy hajú barna ifjú titánból sántítós, szemüveges, öreg szürke medvét hagyott meg, kissé sorjásan...

Valamikor, valaki kitalálta zenéljünk megint egyet.. ez afféle hattyúdalként felfogható dolog lenne - hullik a nép rendesen, több barátunk, lelkes bulizó távozott az örök vadász mezőre csak az elmúlt két hónapban is - hát egy utolsó buli...

Az még kellene!... Hát elkezdtünk próbálni...

Volt aki száguldott a húrokon, volt aki letette a lantot, mert érezte ez már nem fog menni. Maradtunk öten... és próbáltunk ahol lehetett, klubban, útmenti fogadóban.. üzem területen.. Mikor, hogy, ki volt az aki eltúrt bennünket - segítve vagy gátolva a működést...

Ma viszont, végre eljött a nap, hogy mégegyszer dübörögjünk...

Ott lesznek a segítők a haverok, akik már eleve az ismétlést emlegetik...

Nekem meg az öreg cigány jut eszembe aki egy zenész szakszervezeti gyűlésen odajött hozzánk és könyörgött...

Zenész urak... csak egy kis haklit engedjenek át nekem!.. a mamával éhen halunk.. csak egy kis haklit!...Mi ifjú rockerek mosolyogtunk rajta...ahol mi játszunk, oda maga nem való...de a kis öreg csak hajtogatta..csak egy kis haklit uraim, csak egy kicsit..Aztán eljött a mi időnk ...csak egy haknit szeretnénk uraim!..egy utolsó dübörgést.. remélem békében!..